Barkócázás a Visegrádi-hegységben

Egy kicsit növelve az akciórádiuszt a Visegrádi-hegységbe indultam, hogy Kiss Balázs úr útmutatása nyomán megkeressem a „bébijeit”, azaz azokat a barkócákat, amelyeket bevont egy génmentő, génmegőrző programba. A dendromán szerencse mellém szegődött és az előzetesen kalkulált barkócáknál többet sikerült találnom, de mielőtt a barkócákra sort kerítenék, ugyancsak Kiss Balázs úr ösztönzésére nyitok egy új kategóriát és megmértem két törékeny füzet.

Ide (természetesen) a nagyobbik (392 cm) képét teszem.

 

A talált barkócák zöme a Disznós tisztásnál vagy a közelében helyezkedik el. Nagyban megkönnyítette a fák megtalálását, hogy éppen virágoztak, amint ezt a BABE15-ös fánál zavartalanul meg lehetett csodálni, mert a fa a Disznós tisztás felől tövigágasnak látszott.

 

 

A Disznós tisztáson uralkodik ez a vadkörte

 

amelyik KT110 kódnéven egy másik génmentő program tagja. Ugyancsak egy; harmadik program résztvevője ez a pompás (nem listás „csak”263 cm-es) cseresznyefa is,

 

Ha a Csókakői Jordán erdőre azt mondtam, hogy a barkócák erdeje, akkor a Visegrádi-hegységre méltán mondhatjuk, hogy a barkócák hegysége.

Sehol sem találkoztam még ilyen minőségű és mennyiségű barkóca berkenyével.

Ez a 243 cm-es kerületű fa jó eséllyel indulhat a „Magyarország legmagasabb barkócája versenyen”.

 

[Talán csak Pálinkás Ákos úr barkócája lehet veszélyes rá, de Pálinkás úrnak már úgyis van egy magassági rekorder erdei fenyője (-: .]

Ilyenkor, sajnos a környező fák miatt nem lehet a teljes fát egyben látni. így csak ilyen hatásvadász képet tudtam készíteni róla.