Fakeresés a Táti szigeteken

Kihasználva a jó időt újra elmentem a Táti szigetekre fákat keresni.

Először a Körtvélyes – szigeten, az úton haladva, pillantottam meg egy 645 cm-es füzet.

Nyáron az aljnövényzet eltakarta a törzsét, ezért nem vettem észre. Miközben feljegyeztem, Elbi szavai jutottak eszembe, tudniillik, hogy megvan a dendromán becsületfa a nap hátralevő eseményeitől függetlenül.

Óriási szerencsémre, a Duna alacsony vízállása következtében, a Csitri- szigetre (ahogy mondani szokás) sáros lábbal át lehetett menni.

A Csitri-szigetre már régóta terveztem eljutni, mert ezt a kis szigetet az év nagy részében a Sebes Duna öleli körül. így ott  fakitermelést nem gazdaságos folytatni.

Rögtön, amint átértem egy 770 cm-es fekete nyárfa fogadott.

A harmadik ága sajnos lehasadt, így be kellett érjem a 770 cm-el.

Ezt a 6 méter alatti fekete nyárfát csak azért teszem bele a beszámolómba, mert legalább félórát küzdöttem a túloldalán levő vadszőlő gubanccal, mire sikerült körbevezetnem a mérőszalagot.

Titkon reméltem, hogy belebotlok egy nagy fába. Bele is botlottam, de sajnos klasszikusan alacsonyan elágazó.

Mindenesetre megmértem. Nem gyakori egy dendromán számára, hogy 1233 -at mutasson a centi.

A Csitri sziget keleti csücske.

A Csitri sziget nyugati csücske.

Sajnos a Teremtőnek nincs érzéke a dendromán dolgokra, így egyik csúcsra sem helyezett nagy fát, mintegy díszéül az orrnak vagy a tatnak.

Másnap a Nyáros szigetet céloztam meg. Nevéhez illően sok nyárfát lehet találni, de nekem a szilfák viszonylagos gyakorisága tűnt fel.

Most mondja valaki, hogy nem imponáló ez a 365 cm-es vénic szil!

A Nyáros – sziget végül -dendromán szempontból – füzes szigetnek bizonyult.

Két 8 méter feletti fűzfát is találtam.

Ez 805,

ez pedig 816 cm-es.

Végezetül nem tudtam ellenállni ennek a kis galagonya fácskának (132 cm).