Monthly Archives: április 2019

Annak érdekében, hogy az átutalt foglalót le tudjam lakni – egy nappal a társaság előtt már elutaztam a Zemplénbe.

Az első nap a Hidasnémetiből Göncre Tartó országútról észrevettem egy magányos fát a szántóföldön.

Egy, nem listás, vénic szilnek bizonyult.

Rókavár van alatta.

A földeken dolgozó emberek azt tanácsolták, hogy nézzek be a katolikus templom kertjébe. Megérte, mert egy nagylevelű hársfa éppen a közelmúltban belenőtt a listába.

Éltem a lehetőséggel és behajtottam a László tanya területére. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de nekem nagyobb élmény volt a 3 méteres lucfenyő

és vörösfenyő ,

mint a bükkök; egyikük itt látható

vagy a kocsánytalan tölgy

Másnap Háromhutára mentem, ahol Cseppely Attila erdészeti igazgató úr kalauzolt.

Segítségével végre sikerült megtalálnom a Zemplén Óriás Tujáját, amit már hat éve kerestem.

Mintha Cseppely úr megérezte volna rajongásomat a berkenyék iránt, mert először egy formás barkóca berkenyét,

majd egy házi berkenyefát,

mutatott, amelyik megjelenésével egyedi a házi berkenyék között és valószínűleg a maga 23,5 méterével az ország legmagasabb házi berkenyefája. A házi berkenyefától nem messze található egy igazi tölgyfa jelleget mutató kocsánytalan tölgy,

amely osztatlan sikert aratott a Zempléni Dendromán Találkozó résztvevői körében.

Aznap délután Hulják Péter erdészeti igazgató úr segítségévek végre sikerült megtalálnom azt a házi berkenyefát, amit már, szintén évek óta kerestem.

Szerencsés véletlenek összejátszása folytán, szintén Hulják úr révén bukkantam az ország legnagyobb közönséges diófájára. Zempléni találkozó

A Zempléni Dendromán Találkozóról csak röviden írok. Megtették ezt már nálam gyorsabban avatottabb tollú és lencséjű dendromán társaim.

Dr. Pósfai György beszámolói:

http://dendromania.hu/galeria/kep_olvaso.php?azonosito=296

http://dendromania.hu/galeria/kep_olvaso.php?azonosito=297

Elblinger Ferenc beszámolói:

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-1-az.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-2-ohuta.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-3-kemence.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-4-zemplen.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-5.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/zempleni-dendroman-talalkozo-6-hazafele.html

http://elbiferrum.blogspot.com/2019/04/meg-ket-nepszeru-zempleni-kilatopont.html

Mégis egy gyors összegzés. A találkozó mérlege, a rekordok nyelvén: az ország legmagasabb fájának megállapítása – 56 m duglászfenyő az újhutai Waldbott duglász telepítésben – mellett hitelesítettünk még egy országos hegyi szil rekordert; 434 cm a füzérradványi kastélyparkban, egy közönséges diót; 388 cm a telkibányai erdészet udvarán, egy házi berkenye magassági rekordert; 23,5 m Óhuta közelében és egy magassági rekorder nyírfát; 31,5 m az Oláh rét közelében. Ez utóbbi vastagsági rekord beállítás is; 269 cm.

Hazafelé tartva, Szerencs előtt (mint később kiderült Mezőzomborhoz tartozik a terület) egy fekete nyárfát vettem észre a 37-es útról. 679 cm-el listásnak bizonyult.

Kihasználva a hetek óta tartó szárazságot ismét elmentünk az Ormánságba fákat keresni.

Volt néhány előre eltervezett  úti cél és természetesen akadt véletlen találat is.

Elsőként Pálfai László úr fáit vettük sorra. Gilvánfa határában mértünk két kocsányos tölgyet.

A nagyobbik 557 cm-es volt.

Ugyancsak Pálfai László úr útmutatása alapján sikerült eljutnunk a Bükk háti emlékbükkhöz.

Nem listás (339 cm), de mindenképpen unikum az Ormánságban.

A Sellyei erdészet munkatársai segítettek megtalálni a hírhedt P….lázi tölgyet

és más listás fákat. Köszönet érte Somogyi Zoltán, Földvári Kálmán és Frank János uraknak.

Hódossy Attila úr ezúttal egy impozáns magyar kőrishez kalauzolt bennünket.

Könnyű célpont volt a Harkányi Strandfürdő területén található narancseper fa.

Az általam ismert narancseper fák közül ez ma a legnagyobb Magyarországon. 426 cm.

Ugyancsak könnyű célpont volt a vokányi fehér nyárfa

Érdemes volt érte Vokányig elautózni.

Google Earth alapján találtam ezt a különös szépségű fehér nyárfát

Elmentünk a Diósviszlói legelőre is, hogy magyar kőrist keressünk. Magyar kőrist nem találtunk, de egy – a listába éppen belenőtt – kocsányos tölgyet igen.

Ezzel már el is jutottunk a spontán találatokhoz. Számomra a legértékesebb egy kétfelé ágazó magyar kőris ugyancsak Markóc határában. 563 cm-es.

Kedvenc fafajtámból a vénic szilből is sikerült listásakat találni. Ez a legszebb példány.

A hazafelé úton lettem figyelmes erre a 355 cm-es vadkörtére Bugyi határában.

Uralja a tájat.

Végezetül egy kicsit röstelkedem, hogy ez a beszámoló kissé frivolra sikeredett: P….lázi tölgy, körtefa Bugyi határában, de a tények makacs dolgok. Következetesen ragaszkodni kell hozzájuk!