Gemenc / Ormánság
Az M5- TV-én ismételt, Másfélmillió lépés Magyarországon, Bajától Tokajig, alcímű változatának első epizódjában láttam egy villanásnyi részt a Báli-síkról. Úgy tűnt, hogy nagy fűzfás hely, ezért alig vártam már, hogy elindulhassak a helyszínre megnézni.
Útközben az M6 autópálya Sárközi pihenőhelyéről vettem észre egy fekete nyárfát Decs határában, a Szekszárdi-séd partján.
677 cm-esnek mértem, de lehet, hogy alacsonyan elágazó.
Sajnos a Báli-sík nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egyetlen, szép formájú füzet már Elbi megtalálta. Ő akkor 614 cm-esnek mérte, én most 666 -osnak.
A következő objektumnál
már élesítettem a centit, de tovább haladva kiderült, hogy két fa állt szorosan egymás mellett.
Végül is csak egy ,erősen romos, listás füzet sikerült találnom.
A rét szélén állt egy feketenyár csoport. Egyikük, mintha a 12 méteres nyárfa kistestvére lett volna, de sokkal alacsonyabban ágazott el.
Másnap az 55-ös út északi oldalát vettem sorra, hogy befejezzem a keresést azokon a részeken, amiket a múltkor, sötétedés miatt, ki kellett hagynom.
Igazi nagy óriást nem találtam. Ezt a Vén-Duna mellett levő fát is csak azért emelem ki, mert klasszikus példája, a part felől nem sokat
de a víz felől
annál többet mutató fáknak. Emlegettem a besötétedést, most is rám alkonyult.
A Cserta-Duna mellett is találkoztam Elbi egyik fájával, amit Kovács Attila úrral együtt jegyeznek.
Rossz hírem van. A fa negyedik ága lehasadt, így a törzset már csak 666 cm-esnek mértem a 2010-es 709 cm helyett.
A Cserta-Duna mellett elszaporodtak a hódok. Alapos munkát végeznek.
Tavaly- engedély híján, nem tudtunk bejutni a kálmáncsai volt Széchenyi kastély parkjába. Most sikerült engedélyt kapnom.
Nagyon szép fákat találtam, de a park, talán legnagyobb attrakciója a téltemető szőnyeg, ami a talajt borította. Sajnos ez az első fénykép
csak egy téltemető csoportról készült, és nem készítettem egy nagytotált a virágszőnyegről, de az egyik- vénic sziles – kép
alapján fogalmat alkothatunk a virágpompáról.
A képen a fa mellett, kijelölt segítőm, Aranyos László úr látható.
Dörögdi András úrnak nincs szerencséje a talált fákkal.
Már ez a mattyi fa is fenn volt a Dendrománián. Jó hír, viszont, hogy szépen gyarapodott. A 2008-as 697 cm-hez képest most 777 cm-t mértem.
Tavaly a Zádori-legelő közepére sem tudtam bemenni a gulya miatt. Most nem volt gulya, viszont fény derült a dolog nyitjára. Ott volt a kút és a vályú és az irodalmi műveltséggel rendelkező marhák ott csoportosultak. Ld. „Válunál az ökrök szomjasan delelnek”.
Megérte bemenni. mert egy nagyon szép magyar kőrissel
és egy tisztes vadkörtével gyarapodott a gyűjtemény. .
A Zádori-legelő egyébként is „mindentűű való”, ahogyan egy volt kollégám mondaná. A bokrok alatt még egy piros lábas is meglapult.
Eddig nem volt idő felkeresni, a Pálfai László úr által jelzett, magyar kőrist az Okor mellett. Most oda is eljutottam. Szerencsére a fa megvárt. Megérte felkeresni. Szép, méretes, 480 cm-es fa.
Wágner László úr jelzett egy hársfát a Fekete-víz mellett, ami végül 350 cm-esnek bizonyult, de szerencsésen sikerült egy 592 cm-es tölgyfát találnom,
tőle nem messze. A part felől 120 cm-en,
az árok felől 170 cm-en ágazik el.
Jótét kezek megpróbálták megszabadítani a borostyánoktól, de nem jártak teljes sikerrel.
Pénteken egész nap esett. Feláztak az utak. így könnyen megközelíthető helyszínt kellett keresnem. Már régóta körbe akartam járni az Ős-Dráva tanösvényt, most végre sort kerítettem rá.
Viszonylag sok fát sikerült találni. Közülük, számomra a legjelentősebb a 669 cm-es fehér nyár .
és a 419 cm-es vénic szil volt.
ámbár akadhat olyan, aki az utóbbira azt mondja, hogy alacsonyan elágazó.
Megemlítem még ezt a különös, csomoros nyárfacsoportot.
Két alacsonyan elágazó részből áll. Külön-külön 530 és 580 cm-esek. Együtt 830 cm.
Találkozhat még az ember csomoros nyárfával az alábbi formában is.
Bármennyire is fáj így látni – el kell ismerni, hogy a csomoros mintázat jól mutat.
,