Kisgyőr és környéke

Feleségem látott egy ismeretterjesztő filmet Kisgyőrről, ami  kedvet csinált neki a település felkereséséhez. Tekintettel arra, hogy dr Sonnevend Imre úr öt fekete eperfát valószínűsített a településen nem tiltakoztam. Sajnos csak két „listás” fekete eperfát sikerült találni, de erről később.

2016 februárjában jártunk Jávorkúton, ahol – lombozat hiányában – nem tudtam azonosítani egy 5 m kerület feletti fát, ezért az első utunk Kisgyőrről oda vezetett.

Nem számítottam arra, hogy olyan sok fát fogok találni útközben, ezért már csak késő délután értünk Jávorkútra.

Most szerencsésen magas kőrisként határoztam meg a fát. A kerülete 520 cm körüli.

Gondoltam körülnézek a területen, ha már úgyis ott vagyok.

A lucfenyvesben nagyon nagy a fapusztulás. Kifordított vas szüzekként meredeznek ágcsonkjaikkal a kidőlt fatörzsek.

Dugonics lelkületű fák.

Ennek az óriásnak

a koordinátáját is rögzítettem: 48,05,43.4-20,31,18.0

Legnagyobb meglepetésemre sok új listás fát találtam. Legalábbis azt hittem, mert a GPS nem mutatott ott régi fákat, ahol most találtam.

Ez adódhat a különböző GPS készülékek pontosságának eltéréséből. Így, amikor találtam egy kb. 140 cm-en elágazó lucfenyőt, amit 429 cm-esnek mértem nem jöttem különösebb izgalomba, mert úgy emlékeztem, hogy a jelenlegi rekorder 430 cm felett van.

Végre Kisgyőrben is megtaláltuk a fekete eperfákat. Ebben Szűcs Gergely úr volt a segítségemre.

A nagyobbik kerületét nem sikerült pontosan megmérni, mert a közelmúltban letörtek az ágai és a támasztékok olyan közel voltak a törzshöz, hogy csak fél kerületet tudtam mérni és abból valószínűsítettem az egészet.

A képen világos ingben a fa büszke tulajdonosa Barsi Attila úr, mellette Szűcs Gergely úr és a harmadik szereplőnek is van egy kis fekete eperfája, amit maga oltott. A további kettő eperfa közül az egyik elpusztult, a másikból pedig letörött az oltott rész, így már csak a fehér eper alany maradt meg a fából.

Számomra az egész túra legjelentősebb fája a település szélén található somfa.

Alul nagyon kiterebélyesedik, így ott nem is mértem. Először a fa válla felett kb. 80 cm magasságban mértem 197 cm-t, majd 130 cm magasan és ott is 197 cm-t mértem!

Terveztem, hogy megnézem élőben a császlói somot a közvetlen összehasonlítás végett, de aztán inkább Cégénydányádra mentünk, hogy egy régen, bizonytalanul beazonosított fát megnézzünk. Megérte, mert most már ki is van táblázva és bizonyíték van rá, hogy egylevelű kőris. A 616 cm-es kerületével harmadik a kőrisek között, ha jól számolom.

Cégénydányád egyébként egy dendromán paradicsom, csak sajnos mindig estefelé érünk oda.

Visszatérve a somokra, eddig a legnagyobb kerületű somfa, amit mértem 117 cm volt a Bakonybéli Apátság udvarán és mértünk még egy 104 cm kerületű somot a Niklai Berzsenyi Kúria kertjében.

Mintha Koltón még láttam volna a torzóját annak a somfának, amely mellett/alatt, állítólag Petőfi a nászutas verseit írta, csak amikor 1994-ben ott jártunk, még nem dendromániáztunk.  Nem mértük, de kerületben meg sem közelítette a Kisgyőri Somfát. (Ugyanakkor kerestük meg a császlói somfát is. Meg is találtuk, de nem az volt.)

A bakonybéli somfát 200-300 évesre becsülik. Ezek szerint a Kisgyőri Somfa benevezhet a Magyarország legöregebb fája címért folytatott versenybe?

Egy kicsit nosztalgiázni elugrottunk Sajókazára. Bár ne tettük volna, mert azzal kellett szembesülni, hogy a bronzérmes japán akácot kivágták. Már csak a tuskóját találtuk meg.

Sajnos a létavértesi három (?) listás japánakác sem pótolhatja a veszteséget.

A létavértesi fákat nem véletlenül említettem, mert ezúton szeretnék köszönetet mondani a Létavértesi Irinyi János Általános Iskola igazgatónőjének Vályiné, Pápai Violának és  Kontorné Molnár Erika titkárságvezetőnek a hathatós támogatásért valamint Belényesi Imrének az előzetes normakontrollért.