Vissza a Körtvélyesi – szigetre
Mottó:
„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.”
Többször elautóztam a 11-es úton, Pilismarót közelében egy facsoport mellett, mire tudatosult bennem, hogy lehetnek köztük listás fehér eperfák.
Ironikus módon a terület, közigazgatásilag, Dömöshöz tartozik.
Ugyancsak többször nézegettem Esztergomnál egy terpeszes nyárfát. Valami szürkenyár hibrid lehet. 504 cm.
Egy kicsit megritkultak a lombok így most megláttam a Táti-szigetre bevezető út mellett egy termetes nyárfát.
838 cm-esre mértem. Az örömöm csupán néhány óráig tartott. Hazaérve láttam, hogy Győző már 2013-ban megtalálta. Akkor ő 803 cm-t mért.
A Táti Duna ágban egy hattyú család úszkált, tollászkodott.
A galériaerdőben botorkálva lépten-nyomon a hódok tevékenységének nyomaira bukkantam.
Ezt a fát nem tudták listás méret alá rágni; 604 cm-t mértem, de sajnos a fa elszáradt.
Az élet egy apró nyoma még felfedezhető rajta,
de attól tartok, ez dendromán szempontból nem releváns.
A sűrűben botorkálva csak lassan tudtam haladni, így még másnap is vissza kellett térnem A második nap a galagonyák jegyében telt el. 14 db listás galagonyát találtam. Itt egy szép példány.
A nap legnagyobb találata egy „véleményesen alacsonyan elágazó” fekete nyár volt. 874 cm-esre mértem. Partoldalban áll. Az árok felől 150 cm, a part felől 100 cm magasan ágazik el.
Teljesen rá sem fért a képre.
Szépek voltak az őszi színek, a háttérben egy fekete diófa emeli az üstökét.
