Monthly Archives: május 2019

Vácdukán található egy kastélyépület, amit valamikor a Brunswick és a Serényi családok birtokoltak.

A jelenlegi tulajdonosa Víg János úr példásan rendben tartja a kastélyt, és ami számomra talán fontosabb, a parkját.

Lehetővé tette számunkra, hogy megnézzük milyen nagy fákat rejt a park.

Az első meglepetés, rögtön a bejárat mellett két csodálatos hegyi szilfa.

Eddig nem láttam még hozzájuk hasonlót.

Most is csak a harmadikat, amelyik a kastély sarkánál van.

Található itt egy sudár magyar kőris,

egy kicsit roskatag fekete dió,

egy nyugati ostorfa,

egy szép korai juhar,

de a park nagy szenzációja az 553 cm kerületű fekete diófa,

ami az ismert diófák között a második legnagyobb Magyarországon.

A múltkor nem sikerült teljesen körbejárnom a várhegyet.  Egy negyed körcikknyi terület kimaradt.

Visszatértem hát, hogy hátha találok még listás fákat a hátralevő részen.

Sikerült is három listás fát találnom. Normál esetben három fa miatt nem készítenék beszámolót, de most  – más okból – kivételt teszek. Az ok nem az, hogy az egyik talált fa egy 601 cm-es nagylevelű hárs,

még csak nem is az, hogy sikerült megtalálnom az andezit oszlopokat is,

amiket már a múltkor is kerestem, nem is az, hogy ilyen szép sziklakerteket

lehet találni a várhegy oldalában, hanem a „kőszáli” kecskék.

A kákán is csomót keresők talán fanyalognának, hogy ugyan már; kőszáli kecskék Magyarországon, de én, a formális logika szabályai szerint biztos vagyok a dolgomban.

Ez itt vitán felül egy kőszál.

Kecskék vannak rajta,

szám szerint hárman,

tehát ezek a kecskék, kőszáli kecskék.

Egy öt másodperces világhír mindenkinek jár.

Na jó 10 másodperces.

Lányom tanácsára elmentem a táti szigetekhez fákat keresni.

Előzetesen megnéztem, hogy a dendromán társak nem jártak-e arra, de csak Győző listájában találtam két fekete nyárfát a táti temető melletti természetvédelmi területről

A tipp nagyon jónak bizonyult. Egy kicsit munkás a galériaerdőben botorkálni, de megéri.

A szigetek Tát és Esztergom közigazgatási területére esnek, így a talált fákat is ott kell keresni.

Sok szép fát találtam, de nem sikerült a teljes területet bejárni, mert az időjárás közbeszólt. Először az eső tántorított el, aztán az árhullám húzta keresztül a számításomat.

Ahol a szigetre száraz lábbal be lehetett menni, ott most a Duna folyik,

így a legutolsó alkalommal a szárazföld felőli részt kutattam meg.

Ekkor még arra gondoltam, hogy milyen szerencse, hogy ezek között a fák között nincsen listás,

mikor megláttam ezt a fát.

Végül csak sikerült ezt is megmérni 7 méteresnek bizonyult. A hódok ennek is nekiláttak.

A következő képnek az a címe, hogy fedőneve hód,

de lebukott.

A Szarvas Térképek legújabb Cserhát térképe három jellegzetes fát jelöl a Szanda vár környékére.

Szandavárra igyekezve Galgagután vettem észre az óvoda kertjében két méretes ezüstjuhart.

A nagyobbik mellé, szolgálatkészen, odaállt egy törpe az arányok érzékeltetése miatt és a fotó kedvéért.

A térképen jelölt fák közül a vártól legtávolabb levő valószínűleg megegyezik az – Ember István úr által jelzett – kocsánytalan tölggyel.

Ember István úr a tölgynél.

A második, feltehetőleg, ez a csodálatos kocsánytalan tölgy.

Ugyan nem listás, de esetében talán nincs is jelentősége a listáknak.

Kövek “épültek be” a tölgy törzsébe.

Hasonlóan az andezitömlésen kapaszkodik egy nagylevelű hárs. Szintén nem listázható.

A harmadik fát nem tudom, hogy megtaláltam-e. Leginkább egy öreg magas kőrisre gyanakszom,

de lehet, hogy valamelyik törmeléklejtői hársra gondoltak a térképkészítők.

Metemorfózis