Kilenc nap az Ormánságban

Kihasználva a hetek óta tartó szárazságot ismét elmentünk az Ormánságba fákat keresni.

Volt néhány előre eltervezett  úti cél és természetesen akadt véletlen találat is.

Elsőként Pálfai László úr fáit vettük sorra. Gilvánfa határában mértünk két kocsányos tölgyet.

A nagyobbik 557 cm-es volt.

Ugyancsak Pálfai László úr útmutatása alapján sikerült eljutnunk a Bükk háti emlékbükkhöz.

Nem listás (339 cm), de mindenképpen unikum az Ormánságban.

A Sellyei erdészet munkatársai segítettek megtalálni a hírhedt P….lázi tölgyet

és más listás fákat. Köszönet érte Somogyi Zoltán, Földvári Kálmán és Frank János uraknak.

Hódossy Attila úr ezúttal egy impozáns magyar kőrishez kalauzolt bennünket.

Könnyű célpont volt a Harkányi Strandfürdő területén található narancseper fa.

Az általam ismert narancseper fák közül ez ma a legnagyobb Magyarországon. 426 cm.

Ugyancsak könnyű célpont volt a vokányi fehér nyárfa

Érdemes volt érte Vokányig elautózni.

Google Earth alapján találtam ezt a különös szépségű fehér nyárfát

Elmentünk a Diósviszlói legelőre is, hogy magyar kőrist keressünk. Magyar kőrist nem találtunk, de egy – a listába éppen belenőtt – kocsányos tölgyet igen.

Ezzel már el is jutottunk a spontán találatokhoz. Számomra a legértékesebb egy kétfelé ágazó magyar kőris ugyancsak Markóc határában. 563 cm-es.

Kedvenc fafajtámból a vénic szilből is sikerült listásakat találni. Ez a legszebb példány.

A hazafelé úton lettem figyelmes erre a 355 cm-es vadkörtére Bugyi határában.

Uralja a tájat.

Végezetül egy kicsit röstelkedem, hogy ez a beszámoló kissé frivolra sikeredett: P….lázi tölgy, körtefa Bugyi határában, de a tények makacs dolgok. Következetesen ragaszkodni kell hozzájuk!