Iharosberény és környéke
Közkívánatra hevenyésztem valami túrabeszámoló félét az Iharosberénnyel fémjelzett, fakereső utamról. Eredetileg úgy terveztem, hogy már ma megyünk a Bükkbe fákat keresni, de elromlott a mosógépünk és gyorsan vennünk kellett egyet, így most van időm a riportozásra.
Az odaút során vettem észre ezt a szép magyar kőrist Zalaszabartól északra.
Vandál kezek egy magaslest ácsoltak rá.
Útközben egy kicsit elpazaroltam az időt meddő keresésre, így ide is estefelé értem, de legalább szépek voltak a fények.
Okulva a júliusi tapasztalatokból, másnap igyekeztem időben odaérni Iharosberénybe, de egy kicsit elment az idő a, bagolai szemétlerakó melletti, csertölgy keresésével.
Jó szaglásúaknak nem ajánlott…
Ami az iharosberényi gesztenyefák besorolását illeti a júliusi legelső fánk tipikusan a „kategóriába belenőtt” eset a maga 504 cm-ével.
Az 598 cm-es fával
már más a helyzet annak idején sűrű, fiatalos akácos takarta a fürkésző szemek elől – hasonlóan az igazoltan, alacsonyan elágazó – 752 cm-es óriáshoz,
de az akácost időközben kiírtották, így könnyű dolgom volt. A harmadik júliusi fa szintén egyedi eset. Egy horhos mélyéről nő fel. A horhos szélét aljnövényzet szegélyezi. Az úton elhaladva nem is nagyon lehet sejteni, hogy egy méretes fa lapul ott.
Igyekeztem a már listázott fákat elkerülni. Egyik kedvenc filmem a Zatoichi. Röviden összefoglalva: Zatoichi vaknak tetteti magát, és mivel szerepe szerint nem lát, az egyszerűség kedvéért, mindenkit levág, aki szembejön. Tőle kölcsönöztem a módszeremet, hogy mindenkit megkérdek, aki arra jár, hogy tud-e nagy fáról. Sajnos a módszer itt nem nagyon működött, mert lelkesen mutogatták a – már listás – fákat.
A legimpozánsabb fánál,
viszont megtréfáltam magam, mert három fa volt egy 20 m sugarú körön belül így annyira megnöveltem a nagyítást, hogy a dendromániás ikon kicsúszott a kijelzőről.
Mellesleg nem volt feltünően nagy az eltérés a Dendrománián a fa 586 cm-es és a koordinátája: 46,21,59-17,06,03,
míg nálam ugyanez a fa 597 cm-es és a koordinátája: 46,22,00.1-17,06,32.6. Természetesen ezt a fát nem szerepeltetem a falistámban. A többi fát is igyekeztem leellenőrizni, de más esetekben sokkal nagyobb eltérések vannak a dendromániás és az általam talált fák koordinátái között.
A szántóföldre kerülés pedig lehet a térkép pontatlansága is. Az Ormánságban mutatta legutóbb nekem a térkép, hogy vízben állok , pedig száraz talaj volt a lábam alatt.
Végül, de nem utolsósorban a mostohán kezelt, megcsillagozott fák.
A 752 cm-esnél egyértelmű az alacsonyan elágazás. Ez a fa is 110 cm körül ágazik el.
Vitán felül alacsonyan elágazó ez a brutális szépségű 656 cm-es fa is.
Vajon alacsonyan elágazónak kell-e tekintenünk a szelídgesztenyék egyik jellemző archetípusát, amit ez a 610-es fa testesít meg?
Végül álljon itt egy olyan gesztenyefa. ami minden szempontból megfelel a dendromániás feltételeknek, de mégis…
Úgy keletkezett, hogy kidöntöttek egy fát. A tuskó most az oldalán fekszik, de kihajtott. Mivel az eredeti törzs átmérője meghaladta a 130 cm-t most van egy 628 cm-es törzsű gesztenyefánk (:
Ennyi legyen is elég a gesztenyékből. Ugyan elmentem Beleznára, mert a formális logika szerint, ha a faluban van két, hat méter feletti gesztenyefa, akkor a hegyben sokkal többnek és nagyobbnak kell lenni. Sajnos a formális logika ezúttal csődöt mondott. Onnét már csak egy ugrás volt Murakeresztúr.
Még sosem voltam a Muránál ezért megcéloztam a partot.
A part keresése közben szerencsésen találtam három 6 m feletti fűzfát. (Tudom, hogy ilyenekből Murát lehet rekeszteni, de azért feltettem a honlapomra őket.)
Ez a 713 cm-es fa különösen impozáns.
Ez 677 cm-es üreges pedig érdekes.
A Gáspár hegyen járva találkoztam gombázókkal, akik szerint Pettendpusztán volt egy hatalmas szilfa. Nosza több sem kellett – irány Pettendpuszta.
Szilfának nyoma sem volt csak ez a klasszikus szépségű (kb 360 cm) magas kőris uralta messziről a tájat.
Csak nem mentem hiába! A szederindák fátyola mögött sikerült találni egy 305 cm-es mezei juhart.
