Ormánsági fakeresés
A héten végre eljutottunk az Ormánságba, fákat keresni. Sajnos a sok csapadék miatt a földutak nehezen járhatóak voltak, így jó pár „ígéretes” helyről vissza kellett fordulni.
Ennek ellenére azért sikerült több méretes fát találni, elsősorban Pálfai László úrnak, a Dráva Alapítvány vezető munkatársának köszönhetően.
Csak néhány fát mutatok be a talált fák közül.
Kisdéren a temetőben tudtunk egy tölgyfáról. Már 2013-ban is mértük, akkor 494 cm-esre. Most 510 cm-es.
Elnézve a képet –eredeti jelentéstartalmától megfosztva – a következő versrészlet jut eszembe: a tölgyfa
„ lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!”
, ami az épület funkciója miatt talán nem is olyan hajánál fogva előrángatott asszociáció.
Egyébként a kisdéri temető magában is egy kis dendromán kaland.
A nagy tölgyfától egy – lucfenyőkkel szegélyezett – sétaút
vezet a temető hátsó részében található Erzsébet királyné emlékfák felé.
Az adorjási legelőn levő magyar kőris
pedig Csontváry Magányos cédrusára emlékeztet. Egy kicsit a páprádi legelő kisebb magyar kőrise is.
Zalátán áll egy öreg fehér fűzfa.
A kerületének a fele hiányzik,
de még így is 794 cm-t mértem.
Foki Tibor úrnak köszönhetően találtunk rá erre a villámsújtotta, de még így is szépségdíjas fekete nyárfára (786 cm).
Ezen a képen jobban érzékelhető a fa nagyszerűsége.
A Drávasztára határában levő „Vájás tó” mellett, többek között, két jelentős fát találtunk Pálfai László úrral.
Ez a 130 cm-en elágazó,
837 cm-es fehér fűz kirobbanó erőben van.
Itt bújik meg a sűrűben egy 445 cm-es vénic szil is.
Számomra a túra fénypontja a páprádi legelő legnagyobb magyar kőrise. A fényképen Pálfai úr kettős minőségben van jelen: nyomravezetőként és a legelő használójaként, a fa jó gazdájaként.
Sajnos a vihar megtépázta a fa koronáját.
Különlegessége miatt mindenképpen meg kell említenem a – Pálfai úr által mutatott – szlavón tölgyet.
Külön kitérek a Sellyei kastélyparkra. Eredetileg nem terveztem, hogy oda is bemegyünk, de a nehéz terep miatti visszafordulások következtében többletidőnk „keletkezett” így arra gondoltam, hogy lazítunk egy kicsit a park árnyas sétányain.
Legnagyobb meglepetésemre négy új fát találtunk. A szálláson elő is vettem a dendromán társak falistáit, hogy megbizonyosodjam róla nem csalás, nem ámítás a négy új fa. Különös egybeesésként, Elbi blogján a heti, tíz legnépszerűbb bejegyzés között virított egy 2015-ös beszámoló az ormánsági nagy fákról. Szerencsére csak az – általunk – 424 cm-esnek mért hársfát említette,
de azt is úgy, mint nem valószínű listás fát.