Monthly Archives: szeptember 2018

A jó időt kihasználva, tegnap Borsodnádasd környékén kerestünk új listás fákat Boza Donát úrral.

Először a, Boza úr által már ismert, fákat vettük sorra, kezdve ezzel a kocsánytalan tölggyel Bekölce határában.

Folytattuk ezzel a bükkfával Borsodnádasd határában.

Majd a barkóca berkenyék kerültek sorra Boza úr kedvenc fája, ez a barkóca berkenye, amelyik a bükkfákkal versenyez a fényért.

A másik barkóca berkenye valaha egy legelő szélén állt ezért lett ilyen „terebélyesebb” jellegű.

Külön kitértünk egy hegyi szilre.

A hegyi szil és egy kocsánytalan tölgy együttállása.

Ezután a környék szisztematikus átvizsgálása következett, amelyik gyertyánokat

és nyírfákat

eredményezett.

Kíváncsiak voltunk a legnagyobb, már dendromániás bükkre is.

http://www.dendromania.hu/index.php?old=fareszletezo&id=222&id2=2&megye=&telepules=Borsodnádasd&nemzetseg=

Most 522 cm-t mértünk.

A nagy bükk közelében találtunk három kisebbet, (403,404,404 cm) amelyek nyilván 2010 óta cseperedtek bele a listába.

A 410 cm-es kocsánytalan tölgy

esete más. Nála talán az öt méteres küszöb volt az akadály, de lehet, hogy 2010-ben a 4 m-t sem érte még el.

Belebotlottunk még egy dendromániás bükkfába.

http://www.dendromania.hu/index.php?old=fareszletezo&id=225&id2=2&megye=&telepules=Borsodnádasd&nemzetseg=

Most 482 cm-t mértünk. Boza úrnak ez jobban tetszett, mint az 522 cm-es. Rögtön mellé is állt az arányok érzékeltetésére.

Be kell lássuk mások az arányok, mint a berkenyefa esetében, de az egy berkenyefa…

Amint már előző beszámolómban jeleztem, a múlt héten a Bükkbe mentünk fákat keresni.

Egy kicsit nehezen indult a projekt, az első két napon csak egy listás fa akadt.

Már-már kezdtünk elkeseredni. Mint komor bikáé

olyan lett a járásunk.

Nagy várakozással néztem a putnoki Serényi kastélypark elé. Augusztusban, amikor elautóztunk a kastélypark előtt, a magas kőriseket láttam meg az útról, azért kéredzkedtem be.

A kastély tulajdonosa, Dr Ináncsy Miklós úr megengedte, hogy bemenjünk a parkba és „goszpogyin polkóvnik”, Anatolij Alekszejevics, az „ezredes úr” be is engedett bennünket.

Balszerencsémre a park legnagyobb fája egy 5 m feletti nagylevelű hárs

már fenn volt a Dendrománián L: http://www.dendromania.hu/index.php?old=falistak&telepules=Putnok

, de az 5 m körüli magas kőris

is nagyon impozáns volt.

Sajnos az útról látott magas kőrisek olyan 3,5 és 3,8 m közöttiek voltak. Messziről nagy fáknak tűntek. Voltak még ilyen méretű hársak és egy gyönyörű 280-as körtefa is.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és elkezdtem kutakodni a Lófő tisztás körül.

A Bükk rászolgált a nevére. Ipari mennyiségű bükkfát találtunk. A legnagyobbat 565 cm-esnek mértem.

Egy kis házikó (48,02,13.9-20,36,01.4) körül, mintha duglászokat

láttam volna csoportosulni. Érdemes ott is magasságot mérni.

Közkívánatra hevenyésztem valami túrabeszámoló félét az Iharosberénnyel fémjelzett, fakereső utamról. Eredetileg úgy terveztem, hogy már ma megyünk a Bükkbe fákat keresni, de elromlott a mosógépünk és gyorsan vennünk kellett egyet, így most van időm a riportozásra.

Az odaút során vettem észre ezt a szép magyar kőrist Zalaszabartól északra.

Vandál kezek egy magaslest ácsoltak rá.

Útközben egy kicsit elpazaroltam az időt meddő keresésre, így ide is estefelé értem, de legalább szépek voltak a fények.

Okulva a júliusi tapasztalatokból, másnap igyekeztem időben odaérni Iharosberénybe, de egy kicsit elment az idő a, bagolai szemétlerakó melletti, csertölgy keresésével.

Jó szaglásúaknak nem ajánlott…

Ami az iharosberényi gesztenyefák besorolását illeti a júliusi legelső fánk tipikusan a „kategóriába belenőtt” eset a maga 504 cm-ével.

Az 598 cm-es fával

már más a helyzet annak idején sűrű, fiatalos akácos takarta a fürkésző szemek elől – hasonlóan az igazoltan, alacsonyan elágazó – 752 cm-es óriáshoz,

de az akácost időközben kiírtották, így könnyű dolgom volt. A harmadik júliusi fa szintén egyedi eset. Egy horhos mélyéről nő fel. A horhos szélét aljnövényzet szegélyezi. Az úton elhaladva nem is nagyon lehet sejteni, hogy egy méretes fa lapul ott.

Igyekeztem a már listázott fákat elkerülni. Egyik kedvenc filmem a Zatoichi. Röviden összefoglalva: Zatoichi vaknak tetteti magát, és mivel szerepe szerint nem lát, az egyszerűség kedvéért, mindenkit levág, aki szembejön. Tőle kölcsönöztem a módszeremet, hogy mindenkit megkérdek, aki arra jár, hogy tud-e nagy fáról. Sajnos a módszer itt nem nagyon működött, mert lelkesen mutogatták a – már listás – fákat.

A legimpozánsabb fánál,

viszont megtréfáltam magam, mert három fa volt egy 20 m sugarú körön belül így annyira megnöveltem a nagyítást, hogy a dendromániás ikon kicsúszott a kijelzőről.

Mellesleg nem volt feltünően nagy az eltérés a Dendrománián a fa 586 cm-es és a koordinátája: 46,21,59-17,06,03,

míg nálam ugyanez a fa 597 cm-es és a koordinátája: 46,22,00.1-17,06,32.6. Természetesen ezt a fát nem szerepeltetem a falistámban. A többi fát is igyekeztem leellenőrizni, de más esetekben sokkal nagyobb eltérések vannak a dendromániás és az általam talált fák koordinátái között.

A szántóföldre kerülés pedig lehet a térkép pontatlansága is. Az Ormánságban mutatta legutóbb nekem a térkép, hogy vízben állok , pedig száraz talaj volt a lábam alatt.

Végül, de nem utolsósorban a mostohán kezelt, megcsillagozott fák.

A 752 cm-esnél egyértelmű az alacsonyan elágazás. Ez a fa is 110 cm körül ágazik el.

Vitán felül alacsonyan elágazó ez a brutális szépségű 656 cm-es fa is.

Vajon alacsonyan elágazónak kell-e tekintenünk a szelídgesztenyék egyik jellemző archetípusát, amit ez a 610-es fa testesít meg?

Végül álljon itt egy olyan gesztenyefa. ami minden szempontból megfelel a dendromániás feltételeknek, de mégis…

Úgy keletkezett, hogy kidöntöttek egy fát. A tuskó most az oldalán fekszik, de kihajtott. Mivel az eredeti törzs átmérője meghaladta a 130 cm-t most van egy 628 cm-es törzsű gesztenyefánk (:

Ennyi legyen is elég a gesztenyékből. Ugyan elmentem Beleznára, mert a formális logika szerint, ha a faluban van két, hat méter feletti gesztenyefa, akkor a hegyben sokkal többnek és nagyobbnak kell lenni. Sajnos a formális logika ezúttal csődöt mondott. Onnét már csak egy ugrás volt Murakeresztúr.

Még sosem voltam a Muránál ezért megcéloztam a partot.

A part keresése közben szerencsésen találtam három 6 m feletti fűzfát. (Tudom, hogy ilyenekből Murát lehet rekeszteni, de azért feltettem a honlapomra őket.)

Ez a 713 cm-es fa különösen impozáns.

Ez 677 cm-es üreges pedig érdekes.

A Gáspár hegyen járva találkoztam gombázókkal, akik szerint Pettendpusztán volt egy hatalmas szilfa. Nosza több sem kellett – irány Pettendpuszta.

Szilfának nyoma sem volt csak ez a klasszikus szépségű (kb 360 cm) magas kőris uralta messziről a tájat.

Csak nem mentem hiába! A szederindák fátyola mögött sikerült találni egy 305 cm-es mezei juhart.

A héten végre eljutottunk az Ormánságba, fákat keresni. Sajnos a sok csapadék miatt a földutak nehezen járhatóak voltak, így jó pár „ígéretes” helyről vissza kellett fordulni.

Ennek ellenére azért sikerült több méretes fát találni, elsősorban Pálfai László úrnak, a  Dráva Alapítvány vezető  munkatársának köszönhetően.

Csak néhány fát mutatok be a talált fák közül.

Kisdéren a temetőben tudtunk egy tölgyfáról. Már 2013-ban is mértük, akkor 494 cm-esre. Most 510 cm-es.

Elnézve a képet –eredeti jelentéstartalmától megfosztva – a következő versrészlet jut eszembe: a tölgyfa

„  lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!”

, ami az épület funkciója miatt talán nem is olyan hajánál fogva előrángatott asszociáció.

Egyébként a kisdéri temető magában is egy kis dendromán kaland.

A nagy tölgyfától egy – lucfenyőkkel szegélyezett – sétaút

vezet a temető hátsó részében található Erzsébet királyné emlékfák felé.

Az adorjási legelőn levő magyar kőris

pedig Csontváry Magányos cédrusára emlékeztet. Egy kicsit a páprádi legelő kisebb magyar kőrise is.

Zalátán áll egy öreg fehér fűzfa.

A kerületének a fele hiányzik,

de még így is 794 cm-t mértem.

Foki Tibor úrnak köszönhetően találtunk rá erre a villámsújtotta, de még így is szépségdíjas fekete nyárfára (786 cm).

Ezen a képen jobban érzékelhető a fa nagyszerűsége.

A Drávasztára határában levő „Vájás tó” mellett, többek között,  két jelentős fát találtunk Pálfai László úrral.

Ez a 130 cm-en elágazó,

837 cm-es fehér fűz kirobbanó erőben van.

Itt bújik meg a sűrűben egy 445 cm-es vénic szil is.

Számomra a túra fénypontja a páprádi legelő legnagyobb magyar kőrise. A fényképen Pálfai úr kettős minőségben van jelen: nyomravezetőként és a legelő használójaként, a fa jó gazdájaként.

Sajnos a vihar megtépázta a fa koronáját.

Különlegessége miatt mindenképpen meg kell említenem a – Pálfai úr által mutatott – szlavón tölgyet.

Külön kitérek a Sellyei kastélyparkra. Eredetileg nem terveztem, hogy oda is bemegyünk, de a nehéz terep miatti visszafordulások következtében többletidőnk „keletkezett” így arra gondoltam, hogy lazítunk egy kicsit a park árnyas sétányain.

Legnagyobb meglepetésemre négy új fát találtunk. A szálláson elő is vettem a dendromán társak falistáit, hogy megbizonyosodjam róla nem csalás, nem ámítás a négy új fa. Különös egybeesésként, Elbi blogján a heti, tíz legnépszerűbb bejegyzés között virított egy 2015-ös beszámoló az ormánsági nagy fákról. Szerencsére csak az – általunk – 424 cm-esnek mért hársfát említette,

de azt is úgy, mint nem valószínű listás fát.