Mátrai fakeresés
Augusztus 22 –én Gelle Gábor erdész úr fáit mentünk begyűjteni a Mátrában.
Három szép kocsánytalan tölgyet mértünk meg.
Az első 420 cm-es volt.
Gelle úr a tölgyfával.
Erről a képről ez a versrészlet jutott eszembe
„fénybe mossa termetét
aztán elolvad az ember”
Szerencsére Gelle úr nem olvadt el, mert a továbbiakban nagy szükség volt rá.
A túra csúcspontja egy 559 cm-es kocsánytalan tölgy volt. Sajnos egy villám belevágott, így az egyik fele hiányos lett.
El is neveztem villámsújtotta fának. Ha Dévényi Sándornak lehet villámsújtotta háza Pécsett, miért ne lehetne Gelle úrnak villámsújtotta fája a mátramindszenti erdőben.
A másik fele még teljesen rendben levőnek látszik.
A végére maradt desszertként egy sudár (Pálinkás Ákos úr fájához hasonló) barkóca berkenye.
A napra lehet nézni, de a fára nem.
A másik oldalról már a fa is látszik. Előtérben, az akadályt nem ismerő páros, Gelle Gábor úr és a Lada Niva.
A mátrai fák listázása után – már szólóban- bóklásztam még egy kicsit, hogy meglegyen aznapra az obligát, öt, listás fa. (: Csak nehogy egyszer, majd a jövőben valaki számon kérje rajtam a kötelező öt fát 🙂
Egy völgyben gyalogoltam végig. Találtam is egy szép 445 cm-es magas kőrist.
Továbbmenve a völgyben legnagyobb meglepetésemre a vizslás – újlaki kocsányos tölgynél bukkantam ki. Jelentem jó egészségnek örvend. Bizonyítékul itt van róla egy kép.
