Monthly Archives: június 2018

Kihasználva, hogy a medve igazolhatóan az Alföldön tartózkodott, gyorsan visszamentünk a Zemplénbe fákat keresni

Két fa, amelyeket Laczkó Péter erdész úr jelzett előre a Nagy Almás réten induláskor biztosnak tűnt.

Ezekhez sorolom még az Oláh rét nagy tölgyfáját,

amelyről reméltem, hogy kocsánytalan tölgynek fog bizonyulni. Úgy is lett. Ennek a fának sajnos szinte a fele lehasadt,

de még így is 420 cm-t mértünk.

Mekkora lehetett egészben?

Az Oláh rét környéke dendromán paradicsomnak bizonyult, 269-es nyírfával,

420-as cseresznyefával.

Mindeddig csak befelé kukucskáltam a László tanya kerítése mellett járva, most egy kicsit bekukkantottam az objektum melletti erdőbe is. Megérte. Ez pl. egy 480körüli bükk.

Nagy örömömre találtam még egy duglászfenyő telepítést. Sajnos a legnagyobb fák is csak 295 és 294 cm-esek voltak, de ez mit sem von le az élmény értékéből.

A negyedik napon egy kis számvetést készítettem és annak érdekében, hogy ne lehessen azt mondani. hogy ilyen kevés fáért kár volt elutazni – felvattáztam a listát néhány égerrel.

Tekintettel arra, hogy dendromán szempontból Zala kimeríthetetlen, visszatértünk Zala megyébe, hogy új fákat keressünk.

Egy fa, amelyet Horváth Béla úr jelzett előre Zalamerenyéről induláskor biztos volt. Ehhez a fához Horváth Béla úr családilag is kapcsolódik, mert az tsz-esítés előtt, az erdőrész, benne a fával a családjuk tulajdonában volt.

Ugyancsak Horváth úr tanácsára mentem be az orosztonyi polgármesteri hivatalba, hogy nagy fák után érdeklődjem. Az önkormányzat munkatársa, Simonné Bognár Veronika javasolta, hogy nézzünk körül az örömvölgyi kulcsosház felé vezető turistaút mentén. Mint kiderült arról a területről már van fenn három, fa a Dendrománián, de most a, négy méter feletti, kocsánytalan tölgyeket is be tudtam listázni.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve benéztünk Nagyrécsére az Inkey kastély parkjába. Listás fát nem találtunk, de megcsodáltuk az obligát „Inkey” mamutfenyőt a kastély előtt.

Tekintettel arra, hogy már későre járt, a következő nap néztünk be a plébánia udvarára, hogy megmérjük a pompás diófát (330 cm).

Másnap felhívott Somogyi Imre plébános úr, hogy keressük fel a Bacónaki hegyen található szelídgesztenyefát. A fa csodálatosnak bizonyult. Már az előjelek is jók voltak, útközben megmértünk egy 491 cm-es gesztenyefát, ami az alacsonyan elágazó résszel együtt már 687 cm-es volt.

Ennek a fának egy nagyobb testvére volt a plébános úr által jelzett fa. Elágazással együtt 785 cm-es, de itt nem volt szükség az elágazás segítségére, mert a „fő törzs” 540 cm-esnek bizonyult.

Egy kicsit körülnéztem a környéken és találtam egy olyan szelídgesztenyefát, amelyiknél 892 cm-es kerületet is tudtam mérni az ösvény szintjétől számított 130 cm-en. Az ösvény szintjétől számított kb. két méteres magasságon 710 cm-t, kb. két és fél méteres magasságon viszont már csak 425 cm-t mértem.

Mindig gondot jelent, hogy mi módon lehet érzékeltetni a fa méretét. Ezúttal feleségemet kértem meg, hogy legyen a segítségemre. Itt kamatozódott a házasságkötés kori előrelátás, hogy nem nagy termetű feleséget választottam annak idején.

A 892 cm-t a -feleségem bal keze felőli rész hozzámérésével sikerült elérni.

Az előző alkalommal Zalaújlakon nem volt időm alaposan átkutatni a hegyet. Visszatértem tehát, hogy folytassam, ahol abbahagytam.

Sikerült is listás, nem listás fákat találnom.

Szerencsés véletlen folytán elvetődtünk Nagybakónakra, ahol meglepő találatokra bukkantam.

Sajnos a fényképfelvétel esőben készült, így a törzsnek (673 cm) csak a sziluettje látszik.

Nagybakónakon újramértem egy domboldalban álló gesztenyefát, amelyet 2012-ben is beküldtem, de akkor alacsonyan elágazónak ítéltetett. Most talán – a domboldalas fák új mérési elvének megfelelően – enyhül a szigor.

Talán annak illusztrálására, hogy kicsi a világ, Nagybakónakon, kellemes meglepetésünkre összefutottunk Pőcze Zsolt úrral, aki éppen kardos madársisak élőhelyet megmenteni igyekezett.