Zalai fakeresés

A  múlt hétvégén (hosszú hétvége volt) Zalába mentünk rokonlátogatásra, azaz én tulajdonképpen fakeresésre. Úgy tűnik, mintha Lukács Robi tanácsát fogadtam volna meg a zalai szőlőhegyek módszeres szelídgesztenyés kutatását illetően, de tulajdonképpen régi túraterveket valósítottam meg.

Sajnos nem mindenhol jártam sikerrel pl. a zalabéri hegyben a körtúra nyolcas állomásán csak a gesztenyefa tuskóját találtam meg két sarjhajtással.

Kárpótolt ezért a miháldi szőlőhegy, számtalan szelídgesztenyefájával.

Ugyan csak egy listásat találtam, 514 cm,

de találtam ott egy házi berkenyefát is.

Annak érdekében, hogy legyen „tömeg” is elmentünk a budafapusztai arborétumba.

Sajnos a lucfenyőszú keresztülhúzta a lucfenyőkkel kapcsolatos várakozásomat (a fertőzött öreg állományokat le kellett termelniük) de azért mégiscsak sikerült ott 4 listás fát találni, viszont így a helyszínek versenyében Pusztamagyaród viszi el a pálmát a maga három vörös tölgyével, 334 cm-es tulipánfájával, 420 cm-es kislevelű hársával

Unter den Linden

és 540 cm-es szelídgesztenyéjével.

Az arborétumban tipikusan úgy jártam, ahogy járni szoktam: amelyik fát ismertem annak volt táblája, amelyiket nem ismertem annak bezzeg nem volt, így a 340 -es fenyőhöz diplomatikusan annyit írtam csak , hogy fenyő.

Elugrottam még Börzöncére, megnézni a nagy kocsánytalan tölgyet. Szokásommal ellentétben megmértem a kerületét. 555 cm-t mértem. 13 év alatt 20 cm-es gyarapodás. Szép eredmény, ha figyelembe vesszük a nagy odúját is.

Teljesen véletlenül összefutottam még Pálinkás Ákos erdész úrral, aki felajánlotta, hogy megmutatja a bánokszentgyörgyi erdőben levő barkóca berkenyét.

A fa csodálatos és ezt nemcsak a rokoni elfogultság mondatja velem (latin neve Sorbus Torminalis), hanem tényleg nem láttam még életemben ehhez fogható – rakétaszerű – berkenyefát.